Hamburgban egy elegáns tárgyalóteremben ülünk. Billie Joe jó hangulatban nyilatkozik, hiszen új albumuk, a Warning karrierjük legletisztultabb, legérettebb produkciója, a három évvel ezelőtti Nimrod albumnál jóval markánsabb...

KIS PIHENŐ, NÉMI VÁLTÁS - A három év elég nagy szünet két Green Day-album között. Volt benned emiatt bármiféle félelem a visszatérés előtt?

-Nem lehet megmondani, milyen zene lesz éppen egy adott hónapban az emberek aktuális kedvence. Azt hiszem, van egy állandó kemény mag, amelyik szereti a zenénket. Ők lojálisak hozzánk, és mi is lojálisak akarunk lenni hozzájuk azzal, hogy egy jó lemezt csinálunk.

Nem gondolod, hogy ez a három év szünet túl hosszú volt? Időközben elég sok zenekar befutott a ti formulátokkal, például a Blink 182...

-Ez csak erősít minket: így legalább nem mi vagyunk az egyetlen zenekar, amelyik efféle zenét játszik. Nem hiszem, hogy egyetlen zenekar felelős lehet bármiféle punkszíntérért vagy egyáltalán bármiféle színtérért. Azt hiszem, segítjük egymást. Ha mi sikeresek vagyunk, ők is azok lehetnek.

Mit szeretsz leginkább Bob Dylanben?

-Először is a szövegei nagy inspirációt jelentenek számomra. Személyes életvezetési tanácsokat kaphatsz akár két mondatából is. Vagy akár egy mondatából is. Szeretem, ahogy ír. Főleg ha arra gondolsz, hogy milyen időszakban írta, amiket írt. Ezek akkoriban nagyon kemény, súlyos szövegeknek számítottak Amerikában, ahol minden poporientált volt, mindenféle felvizezett dolgok mentek, ám akkor jött Bob Dylan és lyukat ütött ebbe az egészbe.

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

-Sok új punkzenekar bejön nekem mostanában, olyanok, mint például a One Man Army. Remek zenekarok. És mostanában belemerítkeztem egy kicsit Tom Waitsbe is.

Milyen viszonyban vagy a punkszíntérrel?

-Sok zenekar, meg a klubokat vezető fickók még mindig a barátaim. Aztán szeretnék producerként zenekarok mellé állni, underground punkzenekarok mellé. Számomra inkább ez a módja a színtérhez való kapcsolódásnak: így kikerülhetsz minden szociális marhaságot, a sok pletykát és intrikát, ami megy, és amitől olyan lesz az egész, mint egy iskolaudvar. Vissza kell menni a forráshoz, ahol az emberek alkotnak valamit! Jó benne lenni a dolgokban.

Milyen érzés családos embernek lenni?

-Az én gyerekeim csak megerősítettek a véleményemben, erősebb személyiséggé tettek, már csak azért is, mert azt akarom, hogy ők is azok legyenek, széles látókörű, erős egyéniségek, akik érzékenyek a fontos dolgok iránt maguk körül. Ők a legfontosabbak számomra, fókuszpontjai lettek az életemnek, azon gondolkodom, hogy milyenre akarom változtatni számukra a világot.